Bakonybél

Bakonybél


Megye: Veszprém
Kistérség: Zirci
Kistérség székhelye: Zirc
Terület: 2 436 hektár




Bakonybél történelme


A Bakony-hegyég szívében, annak legmagasabb hegyei között, egy gyönyörű völgykatlanban fekszik Bakonybél. Az államalapítás és a kereszténység felvétele után a Bakony erdei, szurdokai nyújtottak menedéket az ősi hithez ragaszkodó pogányoknak. Számos áldozati helyükről tudunk, így a Borostyán-kút (Szent-kút), Kertes-kő, Oltár-kő, Fehér-kő, Odvas-kő, Hegyes-kő környékén. Az államalapítás után kialakított vármegyék, püspökségek, kolostorok a keresztény, feudális rend megvédését és megerősítését szolgálták.

Bakonybél nevének első említése a Szent István által alapított bencés monostor oklevelében fordul elő. Nevének eredete magyar, a Bakony belsejében való fekvést fejezi ki. Az 1018-tól működő, a középkorban virágzó apátság köré nem települt falu, csak a szolgáló népek alkották a bencés közösség világi környezetét.
A török hódoltság ideje alatt a szerzetesek elhagyták a Bakonybéli-medencét, s csak a török kiűzése után tértek vissza. Az erdőműveléshez, famegmunkáláshoz, valamint mész- és szénégetéshez jól értő tótokat, majd német ajkú családokat telepítettek ide a 18. században.
A 18. század közepére újjáépült a kolostor és a templom, kialakultak az utcák, felépültek a házak a mai Fő és Petőfi utcák környékén. A Gerencén malom, deszka- és zsindelymetsző működött.
1779-ben hatalmas tűzvész pusztította az erdőt, egy év múlva a falu 130 háza égett le a hozzájuk tartozó gazdasági épületekkel együtt.
A 19. században jelentős változásokon ment át a település. A tanárképző főiskola, amely 1832-től 1848-ig működött, igen jelentős szellemi pezsgést teremtett a monostorban. A Somhegyen üveghuta működött 1815-1856 között, termékei népi iparművészetünk becses tárgyai. A lakosok főként gazdasági faeszközök: favilla, fagereblye készítéséből, fa- és mészégetésből éltek. Áruikat nem csak Pápa és Veszprém piacain, hanem az egész országban, sőt Nyugat- és Dél-Európában is értékesítették. A faszerszám készítés hagyománya máig fennmaradt a faluban.
Mindkét világháború jelentős veszteséget okozott Bakonybélnek: az elsőben negyvenhárman, a másodikban közel negyvenen haltak meg.
1950-ben a népi demokrácia betiltotta a szerzetesrendeket, így a bakonybéli monostort is. A bencés szerzeteseknek 1950 októberében el kellett hagyniuk az épületeket, helyükbe hatvan gráci irgalmas nővért internáltak. A temetőben nyugszanak mindazok, akik hazájuktól távol, itt haltak meg. Később a főépületben szociális otthon működött. 1991-ben a Pannonhalmi Szent Benedek Rend visszakapta a béli apátság és a park tulajdonjogát, 1996-ban a Szeretetotthon igazgatását, melyet 2003-ban bezártak.
A településen jelenleg alig több mint 1300-an élnek. A megélhetés fő forrása ma is a famegmunkálás, de emellett egyre nagyobb teret hódít a turizmus is.
 
A Bakony-hegységet felépítő mészkőben számos barlang alakult ki, melyek közül kiemelkedik az Odvaskői-barlang, az Ördög-lik, a Pörgöl-barlang, a Likas-kő, valamint a Kis- és Nagy-Pénzlik. Emlékezések szerint nem egy közülük betyárok rejteke volt. Történetek, legendák sora szól a híres bakonyi betyárokról, Sobri Jóskáról, Milfajt Ferkóról, Savanyú Jóskáról és Oroszlán Paliról, akik gyakran kerestek menedéket a Bakony sűrű rengetegében. Erdő mélyi zsiványbarlangjaikban rejtőzködtek, forralták félelmetes terveiket és osztozkodtak a rabolt zsákmányon. Kedvelt búvóhelyük volt az Odvaskői-barlang, mivel közel volt hozzá a Gerencepusztai csárda, amit gyakran látogattak. A barlang feletti szikla pedig remek megfigyelőhelyként szolgált, hiszen pompás rálátás nyílt innen a környező vidékre. Falubeliek elbeszélései is őrzik a bakonyi betyárok emlékét, akik gyakran jártak a Gát-hegy alatti szénégető kunyhókhoz is, hogy ennivalót hozassanak maguknak az ottaniakkal.

A Bakony legmagasabb hegye, a Kőris-hegy, a tetején álló Vajda Péter kilátó talapzata 709 méterrel van a tenger szintje felett. A hegyről látható a Balaton, sőt tiszta időben az ausztriai Schneeberg és Rax 150 km-re lévő kétezres csúcsai is. A hegyen polgári légtérellenőrző radar működik.
 
A hegyekből több helyütt kimagasló hófehér sziklák, mint a Borostyán-kő, a Kertes-kő, az Oltár-kő, a Fehér-kő, az Odvas-kő, a Hegyes-kő környéke áldozati helyül szolgáltak az államalapítás és a kereszténység felvétele után a Bakony erdeiben, szurdokaiban menedéket kereső, ősi hithez ragaszkodó pogányoknak.
Bakonybéltől délnyugatra tör felszínre a Bakony legnagyobb forrása, a Tiszta-víz, a falutól délkeletre, a Szömörke-völgyben eredő Judit-forrás mésztufából álló gátsorán csörgedező forrásvíz pedig szépségével és bájával szintén a Bakony számtalan apró természeti kincsének egyike.
 
A Judit-forrástól nem messze, hatalmas sziklák között, a völgyek mélyén rejtett zugokban, a Kerteskői-szurdokban kanyarog a Gerence-patak, amely hatalmas méreteivel és mesebeli szépségével ejti ámulatba a látogatót.

A Magas-Bakony Tájvédelmi Körzet természeti értékeivel történő ismerkedést segíti a Boroszlán tanösvény. Jelentős halomsírmező van a Száraz-Gerence keleti oldala táján, a Százhalomnál, a Várhegy pedig máig őrzi a Podmaniczkyak félelmetes rablólovag várának, Bakonyújvárnak a falmaradványait.

A Barátok útját a Bakonybéli Apátság építtette 1702-ben, hogy jó összeköttetése legyen a porvai pálos kolostorokkal. Az út egyes források szerint azonban jóval távolabbra nyúlt, és a Pannonhalmi Bencés Apátsággal kötötte össze a Béli Monostort.
Az út kialakításának oka lehetett az is, hogy az építkezésekhez ezen vitték a Kőris-hegyről a félmárvány építőanyagot, néha akár nagyobb távolságokra is. A bányák egy része még ma is látható, és a Márványbánya, Márvány-völgy, Márvány-árok nevek napjainkig őrzik a hajdani tevékenység emlékét.

A Szent István által 1018-ban alapított monostor helyének kiválasztásában a hagyomány szerint Szent Günther játszott fontos szerepet. A szép völgy kedvező fekvése, a patak közelsége miatt, ez a hely alkalmasnak látszott a szerzetesi életre, s a közeli barlangok még a remetéskedésnek is kiváló helyet nyújtottak. A néphagyomány is a Szent Királyhoz kapcsolja az alapítást, természetesen a remetéket sem hagyva ki: „István király két sógora, Gellért és Menyhért (az idegen német nevet egy közismertebbel helyettesítették) itt remetéskedett, az egyik a Szentkútnál, a másik meg ahol a bakonybéli temető van. István nem tudta, hogy hol vannak és kihirdette, hogy aki megtalálja őket, azt megjutalmazza. Egy szentgáli kanász is erre járt, és gondolta, hátha rájuk talál. Meg is találta őket és értesítette a királyt. István király lóháton jött, és a kanász, Gál, vezette gyalog. Ahol most a templomunk van, ott akkor mocsár volt. István király lova megsüllyedt és azt mondta: itt építtettek templomot.”
A középkori templom formájáról, méretéről semmit nem tudunk, azt csak néhány oklevél említi. A monostor azonban fontos közigazgatási központ (hiteles hely) lett. Könyvtára a 13. század második felében, tudományos jelentőségében a pannonhalmi és a pécsváradi monostorok könyvtárai után következett. A monostor, a templommal együtt 1287-ben leégett. Értékes egyházi relikviák, oklevelek és a könyvtár pusztultak el az épülettel együtt. Pusztulásának nyomai még 1347-ben is kivehetőek voltak.
A török kor megpróbáltatásai nem kímélték a templomot sem, noha a 18. század elején visszatérő szerzetesek a romok között még azonosítani vélték a középkori szentélyt, s annak helyére építették fel első kápolnájukat.
1902-ben csatornázás közben, a mai barokk épület nyugati és déli oldalán középkori padló- és idomtéglákat, valamint vörös márvány töredékeket (valószínűleg sírkő) találtak. A „kutatást” irányító Sörös Pongrác az érdekesebb téglákat lerajzolta és elküldte a pannonhalmi régiségtárba.
A fentiek alapján biztosra vehető, hogy a középkori épületegyüttes a mai barokk komplexum helyén állhatott, bár a középkori hagyományoknak megfelelően temploma keletelve lehetett, vagyis szentélye nem nézhetett a mai tájolás szerinti nyugati irányba.
A középkorban az apátsághoz még nem tartozott település, legalábbis írásos nyoma nincs, s a régészeti terepbejárások alkalmával sem találtak nyomokat. A 18. század elejétől kezdve azonban, az apátsági templom plébániaként is kezdett működni, mivel 1721-től a rend jobbágyokat telepített a monostor köré. Az új templom építésekor tehát a közösségnek nem csak a maga szükségleteire kellett gondolnia, hanem a falu gondozására is alkalmas épületet kellett létrehozni. Az első templomot 1719-ben egy pápai kőművessel építtették, de az magától összeomlott. Ezért 1721-ben Győrből hívtak egy másik mestert, s az újjáépítés után 1726-ban már volt orgona, így a szerzetesek a zsolozsmát is közösen kezdték el végezni.
A ma is álló templom alapkövét 1750. május 29-én Sajghó Benedek pannonhalmi főapát rakta le, de az építéseket a megbízott kormányzó, Pirnecker Emilián irányította. Felszentelése 1754. július 31-én történt meg, amelyet szintén Sajghó Benedek főapát végzett nagyobb papi segédlettel. Ekkor az épület már szinte teljesen készen lehetett, bár a berendezés még hiányzott. A templom teteje 1780. július 30-án, egy vasárnapi napon keletkezett tűzvészben teljesen leégett, majd a tető nélküli templomot - a falakat és a boltozatot – egy zápor augusztus 21-én teljesen eláztatta, az épület életveszélyessé vált. A helyreállítási munkálatokkal csak 1782. novemberében lettek kész.
Noha az épületet többször felújították, tornyát-toronysisakját átalakították, lényegében ma is barokk formáját őrzi. 18. századi állapotáról az 1758-ban készült főoltárképen való ábrázolás alapján lehet fogalmunk, mivel az alapító királyi pár lábainál az egész monostort megfestették. Az akkori és a mai helyzetet összevetve bátran állíthatjuk, hogy az épület külső formája az évszázadok alatt nem változott sokat.
Újabb lépést jelentett a monostor történetében, amikor 1950-ben betiltották a szerzetesrendeket, és helyükbe hatvan gráci irgalmas nővért internáltak. Később a főépületben szociális otthon működött.
1991-ben a Pannonhalmi Szent Benedek Rend visszakapta a béli apátság és a park tulajdonjogát, 1998-ban pedig megalakult a Béli Szent Mauríciusz Monostor, hogy megőrizhesse és továbbadhassa a csaknem 1000 éves hagyományokat az utókornak.

A Szent Gellért téren, közvetlenül a templom mellett alakították ki a Szent Mauríciusz Monostor szerzetesei a Szent Günther remeteségének emléket állító Zarándokudvart. Az udvarban Monostori Ajándékbolt és Galéria működik, valamint filagória és pihenőpadok várják a fáradt, megpihenni vágyó vándort. Az egykori remete 1000 éves emlékének adózik Mátyássy László szobrászművész alkotása, a Szent Günther ikon 11 domborműve.

Nepomuki Szent János a folyók, a hidak és a vízen járó hajósok, halászok, vízimolnárok védőszentje. A 14. században prágai pap, királynéi gyóntató volt. A gyónási titok mártírjaként tartják számon, a legenda szerint ugyanis miután megtagadta, hogy IV. Vencel királynak elárulja felesége, Johanna királyné gyónási titkát, a király a Prágán átfolyó Moldvába ölette. A hagyomány szerint a város népe még azon az éjszakán csodát látott: fényesen tündöklő csillagok úszkáltak a Moldva vizén.
Nepomuki Szent Jánost a 18. században avatták szentté. Kultusza gyorsan terjedt a Habsburg Birodalom területén. Szobrai egész Magyarországon is elterjedtek, különösen vízparton, hidakon állnak. Papi ruhában, vállán hermelinpalásttal, fején birétummal, karján feszülettel ábrázolják.
Szobra Bakonybélben a templom előtti téren áll és az évszám tanúsága szerint 1871-ben készült. Eredetileg nem itt, hanem az út túloldalán, akkor még fedetlen árok partján, egy öreg hársfa mellett állt. 

A településtől egy km-re délre Szent Gellért és Szent Günther remeteségének helyét őrzi a Borostyán-kút (Szent-kút) kápolnája a stációkkal valamint a Kálváriával. A kápolna előtt három forrás fakad, amelyeket kőből rakott medencével foglaltak kútházba. Vizük egy tavat táplál. A Borostyán-kút kápolnájának környéke 2009 óta Veszprém megye hét természeti csodájának egyike.
 
A falu központjában, a Szent Gellért téren található Bakonyi Erdők Házában természetvédelmi és erdészeti gyűjteményt tekinthetnek meg az érdeklődők.

A Fő u. középső részén található Tájház a főként erdőművelésből és famegmunkálásból élő bakonybéliek régi hagyományaival, mindennapjaival ismerteti meg a látogatót.

 

Akinek a fentiek megtekintése után kedve támad betyárkodni és még marad energiája kalandozni, annak ajánljuk a Bakonybél közelében, Kislődön található Sobri Jóska Élményparkot, mely drótkötélpályával, lézerharccal, hófánkkal, trambulinnal, betyár raftinggal, íjászattal, mászófallal, állatsimogatóval, kisvasúttal, quadozással, vízi akadálypályákkal, tutajozással... várja vendégeit.



(forrás: www.bakonybel.hu)



Bakonybél képekben


           

forrás: Szökrényes Anita

Szomszédos települések:


Bakonybél  (megtekint)
Zirc  (megtekint)


Szállások a településen:



Szállások a szomszédos településeken: