|
TihanyMegye: Veszprém Kistérség: Balatonfüredi Kistérség székhelye: Balatonfüred Terület: 2 733 hektár |
Tihany történelme
A Tihanyi – félsziget hazánk első természetvédelmi területe, ma a Balaton – felvidéki Nemzeti Park része.
A Tihanyi Bencés Apátság altemploma az egyetlen Árpád – kori formájában fennmaradt királyi temetkezőhely az országban. I. András 1055 – ben itt építtette meg családja temetkezési helyét és egyben egy kolostort is. A kriptában nyugszik az 1060-ban elhunyt király. A tihanyi apátság alapítólevele az első magyar írásos nyelvemlék, melyet ma Pannonhalmán őriznek, az apátságban csak másolata látható. A Lécs Ágoston apát irányításával épített barokk templom belsõ berendezését Sebastian Stuhlhof faszobrász készítette, melyet a restaurálás során Lotz Károly, Székely Bertalan és Deák-Ébner Lajos által festett mennyezeti faliképekkel egészítettek ki.
A Bencés Apátsági Múzeum a templommal egy idõben épült rendházban kapott helyet. A rendházban lakott Magyarország utolsó uralkodója IV. Károly király és Zita királyné, mikor az antant hatalom 1921. október 26-31. között az apátság épületébe internálta, mielõtt Madeira szigetére számûzték. Az épületben ma szerzetes közösség él. Az új kiállítóterem, melybe a templomon keresztül juthat a látogató, idõszaki kiállításoknak ad helyet az apátság mellett található Látogatóközpontban pedig a belépőjegy vásárlása mellett egy Tihany történetéről készült filmet is megtekinthetnek az érdeklődők.
A félszigeten, az Óvár keleti oldalán 20 méter magas bazalttufa-sziklába vájt barlangok sorozata húzódik, ezek az ún. barátlakások. Egykor azok a bazilita szerzetesek készítették és lakták, akiket I. András királyunk felesége hozott magával a Kijevi Nagyfejedelemségből, Kr.u. 1050 körül. A cellacsoportokból ma már csak három látható, a többit az 1952. évi sziklaomlás betemette. 1994-ben a sziklafalat és a még meglévő cellákat stabilizálták, helyreállították. Az egykor itt élt szerzetesekről kapta nevét a félsziget egyetlen felszínre bukkanó rétegforrása, a közeli Orosz-kút, más néven Cyprián-forrás.
A félszigeten az egykori vulkanikus működések következtében kialakult két krátermaradványban ma csillogó víztükrű tavak pihennek.
A Belső – tó körüli területet kiépítették, kedvelt kiránduló- és horgászhely, télen pedig ez fagy be legkorábban, így a környékbeliek szívesen korcsolyáznak rajta.
A Belső-tó közvetlenül a falu közelében található, a Balaton szintjénél 26 m-el magasabban helyezkedik el. Egykor gazdag növény- és állatvilágáról volt híres. Az elmúlt évtizedekben ázsiai növényevő halfajok betelepítésével az eredeti növényzetet teljes egészében kipusztították, s az ott fészkelő madarak a Külső-tóra telepedtek át. A táplálékul szolgáló növényzet eltűnése után aztán a betelepített halfajok is kipusztultak, s azóta a vegetáció lassan ismét megerősödik.
A Belső-tó partján egykor libákat legeltettek a tihanyiak, nemrégiben pedig egy kisebb szürke marha gulya került a tó déli oldalán húzódó legelőre. A magyar szürke szarvasmarha a rossz minőségű legelőkön, többlettakarmány nélkül, teljesen rideg tartásban is életképes, téli táplálékát akár a hó alól is kikaparja. Mindezek miatt kiválóan alkalmas felhagyott legelők visszaállítására, elgyomosodott, vagy éppen savanyú füvű lápterületek kezelésére. A szürkemarhák szépen kezelik a számukra bekerített legelőt, azon egész évben rövid, de sűrű a fű. Itt volt hát az ideje a másik fontos gyeplakó, az ürge visszatelepítésének. A munkára 2003 nyarán került sor, az akkor kihelyezett 220 pédányból mostanra több ezres kolónia fejlődött. Az ürge a rövidfüvű gyepek lakója, s fontos szerepet tölt be az ilyen élőhelyek életében: járataival lazítja, átforgatja, átszellőzteti a talajt, javítja annak vízellátását. Táplálék-állatként meghatározó a szerepe olyan ragadozómadarak fennmaradásában, mint a kerecsensólyom vagy a parlagi sas. Ezek a madarak ugyanis, ha tehetik, főként ürgével táplálkoznak.
A Belső-tó partján található Levendula Ház Látogatóközpont interaktív és nagyon színvonalas „kiállítás” keretében mutatja be az egykor itt működő vulkánok dühöngő világát, besétálhatunk egy „igazi” vulkán belsejébe, megnézhetjük a félsziget kialakulását, ismerkedhetünk az őshonos állatokkal és növényekkel és még levendula-lepárlót is láthatunk, sőt a lepárlás folyamatát is megtekinthetjük. A Levendula Ház ajándékboltjában sok-sok érdekes és egészséges, hasznos levendulával kapcsolatos termék vásárolható, többek között olajok, levendulából készült szappan és levendulaszörp. A látogatóközpont parkja számos további látnivalóval, játékkal szolgál a labirintustól a levendulásig, a kilátótól a nádas élővilágát bemutató pallósorig.
A Külső – tó a vízimadarak paradicsoma, nádas veszi körbe és természetvédelmi okokból nem látogatható. A Külső-tó a félsziget egykori vulkánjának főkráterében keletkezett, erősen feltöltődött, sekély tó, a tengerszint felett 116 m magasságban. Az 1800-as évek elején levezető csatornákat ástak, hogy a tó vizét az Aszófői Séden keresztül a Balatonba vezessék. A lecsapolt területet kaszálóként hasznosították. 1976-ban az akkori természetvédelmi hatóság vette át a terület kezelését. A levezető csatorna lezárásával ekkor kezdődött meg a tó eredeti állapotának visszaállítása.
Az azóta eltelt négy évtized alatt a vízi növényzet teljesen visszatelepült, s megjelentek a vizes élőhely jellegzetes állatfajai is. Gazdag a vízhez kötődő rovarvilág, különösen sok ritka szitakötőfaj találta itt meg életfeltételeit. Nagyszámú kétéltű és hüllő él a tóban, a mocsári teknős állománya kiemelkedő. A madarak közül a nyári lúd, a bölömbika vagy a barna rétihéja hosszabb ideje költ itt, az utolsó évtizedben pedig nagytestű gémfélék - a nagykócsagok, vörös és szürke gémek, bakcsók nagy költőtelepe jött létre.
Az Apáti-hegy déli oldalán található az öreg levendulás. A levendulatövek telepítését 1924-ben kezdték, s a negyvenes évekre közel száz hektáros ültetvény alakult ki. Az itt termett levendula olaja Európa-szerte híres volt, minősége túlszárnyalta a francia ültetvényekét. A későbbiekben mandulafákat is ültettek, a terület kettős hasznosításúvá vált. Sajnos a hatvanas években felhagytak a műveléssel, s a levendulás java részét szőlővel telepítették be. A maradék mintegy húsz hektáron pedig megindult a beerdősödés folyamata. A kilencvenes évek közepétől a még „menthető” részeken, ahol levendulatövek még nagy számban éltek, a Nemzeti Park megkezdte a cserjék visszaszorítását.
A fásszárúak rendszeres irtásával, legeltetéssel tartják fenn a régi levendulást, s ma tíz hektárnyi hullámzó lila tengerben gyönyörködhet a látogató június-július fordulóján. A művelés felhagyása óta az eredeti növényzet részben visszatért. A levendulatövek között lejtősztyepp jellegű növényzet él, s együttesen egyedi, máshol nem látható élőhelyet alkotnak, számos értékes növény és állatfajjal.
A Szarkádi-erdő és a Belső-tó között elterülő Gejzírmező sziklaképződményei mintegy három millió évvel ezelőtt keletkeztek. A vulkáni utóműködés során e területen működött a legtöbb hévforrás. Az itt kialakult forráskúpok közül a legnagyobb az Aranyház-gejzírkúp, mely nevét a tömegesen rátelepedett sárga színű zuzmóról kapta. A hegytetőről csodálatos kilátás nyílik a Belső-tóra és az Ófalura.
A tihanyi visszhangról ma már csak legendákat hallhatunk. Az apátság és a visszhang domb közötti terület beépítésével, a visszhang sajnos megszűnt.
Sajkod
Sajkod a Tihanyi – félsziget nyugati oldalán, a Bázsai – öböl mentén fekszik. A település Németh László második otthona volt.
A települést már a római korban is lakták; ezt bizonyítja a sajkodi domboldalban talált római villák falmaradványai, edénytöredékek és falfestmény maradványok.
A község lakosságának sokáig a gyógynövények gyűjtése, a szőlőtermesztés, bortermelés jelentett megélhetést, melyek mind a mai napig fontosak a település számára.
A Sajkodi-part vadregényes formában várja ma is az erre járókat, kilométereken keresztül csak nád, sás, vízinövények szegélyezik a partszakaszt.
A Sajkodi strand kicsi, kellemes, rengeteg a fa és sosem túlzsúfolt. Egy keskeny bekötőúton lehet megközelíteni, amely a Tihanyi – félsziget északnyugati végénél ágazik le a 71-es főútról az apáti temlomrom mellett.
Tihany képekben
|
|
|
|
|
|
forrás: BFNPI - a fotókat készítette Vers József
Szomszédos települések:
Aszófő (megtekint)
Balatonakali (megtekint)
Balatonfüred (megtekint)
Balatonszepezd (megtekint)
Balatonudvari (megtekint)
Csopak (megtekint)
Monoszló (megtekint)
Örvényes (megtekint)
Paloznak (megtekint)
Pécsely (megtekint)
Tihany (megtekint)
Vászoly (megtekint)
Zánka (megtekint)
Szállások a településen:
Szállások a szomszédos településeken:
Bruckner Villa Apartmanház (megtekint)
Pastel Guest House (megtekint)
A nádtetős ház (megtekint)